Egyik barátnőm mesélte a napokban, hogy 3 éves kisfia kisvonatot kért szülinapjára. Szuper, gondolták, vettek is egy lego alapkészletet kisvonattal, sínekkel együtt. A család többi tagja is meglovagolta az ötletet, keresztszülők váltókat és hidat vettek hozzá, nagyszülők még több sínt, meg állomást, barátoktól pedig tehervagont, még egy mozdonyt, utasokat, kalauzt, és egyéb kiegészítőket. Jött a nagy nap, összerakták, a kisfiú örült a kisvonatnak, bontogatta a többi csomagot, az új ajándék beterítette az egész nappalit. Néhány napig teljesen le is foglalta a kisfiút, mindenki örült. De az öröm nem tartott sokáig. A lelkesedés néhány nap múlva elmúlt, már nem akart vonatost játszani. Barátnőm kétségbeesett, most akkor mégsem választottak jól? Amikor megkérdezték, mi a baj, a kisfiú azt mondta: Én „csak” vonatot kaptam….

Ebben az esetben hiába volt sok csomag, sok ajándék, az mind ugyanazt a témát járta körül, és természetes, hogy egy hároméves gyerek nem tud még napokon, heteken keresztül „szépen” vonatozni. (Talán még később sem) Én sem vagyok híve annak, hogy komplett játékboltot üzemeltessünk otthon a gyerekszobában, annak viszont igen, hogy a játékok sokrétűek legyenek, azaz minél több szempontból elégítse ki a gyerek fejlődési igényeit. Csak néhány nagyobb területet említenék:

1. mozgásfejlődés: lehetőség szerint minden nap biztosítani kell az önfeledt rohangálást, vagy ugrándozást, egy egyszerű szalaggal, ugrálókötéllel, labdával is remekül le tudja vezetni energiáit
2. beszédfejlődés: ebben az életkorban különösen nagyon fontos, mondókázás, ritmusra tapsolás, éneklés anyával, apával, a hangsúly itt az ismétléseken van
3. kreativitás: gyurmázás, rajzolás, (ceruza, zsírkréta, száraz időben aszfaltkréta) vízfesték, lemosható ujjfesték, matrica (leszedés-ragasztás) gyöngyfűzés, kisautók egymásba akasztása stb.
4. logikai játékok: pár darabos puzzle, különböző méretű poharak sorba rendezése, golyóvezető, stb.

Mi felnőttek is igényeljük a változatosságot, a kicsik méginkább. Ha túlteng az energia, akkor úgysem tudjuk leültetni rajzolni, és az is biztos, hogy ha megunta a mondókázást, akkor nem tudjuk lekötni egy újabb mesével, csak azért mert az másról szól. Viszont ha van lehetősége rohangálni, akkor utána biztosan szívesen játszik valami nyugisabbal, majd valami kreatív játékkal, és így tovább. Így hát kedves barátnőm azt gondolom, nem a vonattal van a baj, biztosan sokáig fog még vele játszani, csak nem egyszerre. Néha előveszitek, közösen összerakjátok (önmagában ez is játék), majd pár nap után közösen elrakjátok, és játszotok valami egészen mással. Megmarad az érdeklődése iránta, és nem fogja bánni, hogy olyankor „csak” a kisvonattal játszik.