‘fejlesztési területek’ címkével ellátott bejegyzések

Babaúszás, ovis úszás, strandolás

2013. július 22. hétfő

rozmáros matracAz úszás mindenre jó… mondják, és minden bizonnyal így is van. Különösen a nyári kánikula lesz elviselhető általa, főleg a gyerekeknek, hisz ők még nehezebben tűrik a nagy meleget, mint a felnőttek. Akár otthon egy kis kádban, medencében, akár a strandon, Balatonon, vagy tengeren, mindegy csak hűsítő víz közelében legyünk. A nyaralások többnyire az önfeledt pancsolásról szólnak, és ha máskor nem, ilyenkor mindig szóba kerül az úszás is. Vagy azért mert már járt uszodába a gyerkőc, és lám, milyen hasznos volt; vagy azért mert még nem tud úszni, pedig milyen jó lenne. Például amikor lecsúszik a matracról, vagy a karúszóval próbál a víz tetején maradni. A gyerekek úszásoktatásával kapcsolatban két lehetőséget szoktak említeni.
Egyik a babúszás, másik a kisgyerekkori (óvodáskori) úszásoktatás.

A babaúszásról sokan úgy vélekednek, hogy három hónapos kor után már érdemes elvinni a picurkát babaúszásra, hiszen még bennük van a „búvárreflex” ösztönösen, és bátran mozognak a vízben, ami nagyon jót tesz a mozgáskoordinációnak, és fejleszti az egész test izomzatát. Túl azon, hogy nagyon hasznos, sokan kiemelik, mennyire jó hatással van a baba-mama, vagy baba-papa kapcsolatra is, és remek időtöltés az egész családnak. Természetesen ez az úszás, még nem az, amivel később átússza a Balatont, de a vízhez való viszonyát mindenképp megalapozhatja.

Az igazi úszásoktatás általában ovis korban merül fel a szülőkben.
A legtöbb helyen 4-5 éves kortól ajánlják a tanfolyamokat. Nem azért, mert egy hároméves ne tudna szépen pancsolni a vízben, hanem mert középső, nagycsoportra lesznek képesek úgy figyelni, koncentrálni, hogy a kapott játékos feladatokat meg is tudják oldani. karúszóMárpedig az úszáshoz gyakorlás kell, és egy hároméves még simán otthagyja az oktatóbácsit, ha neki már nincs kedve tizedszer is ugyanazt csinálni.
A kiscsoportosok még csak ismerkednek a vízzel, különböző labdás és egyéb játékokat játszanak, ismerkednek a „vizes” élményekkel, felkészítik arra a helyzetre, amikor fejük vagy szemük vizes lesz. Nagyon hasznos ez is, hisz sokan épp a nyaralás alatt szereznek negatív tapasztalatot – elcsúsznak a vízben, lemerülnek, megijednek – ezeket az élményeket el lehet kerülni, vagy fel lehet oldani, ha játékos úszásoktatáson vesznek részt. A nagyobbak tehát, ha már biztonsággal, mozognak a vízben, akkor jöhet az edzés, az igazi úszástanulás.A fejlődő szervezetre gyakorolt pozitív hatásait estig lehetne sorolni, arról nem is beszélve, hogy nyáron milyen jó érzés lesz a „nagyvízben” szabadon lubickolni. strandlabda

Nyaralás alkalmával előnyt jelent, ha egy gyerkőc találkozott már az úszás tudományával, megtanulta a helyes légzést, így biztonságosan tudja majd használni a búvárszemüveget és a pipát is. Nem ijed meg, ha lecsúszik a matracról, vagy a vizipisztoly célbaveszi. Ha viszont még kicsi, vagy bátortalan, akkor jobb, ha eleinte kis csónakban szemléli a vizet, ha nagyon izgulunk kis úszómellényt is adhatunk rá. Csónakon kívül pedig használhat úszógumit, vagy karúszót. A sokféle izgalmas strandcikk közül biztosan találunk olyat, amivel még örömtelibb lesz a nyári pancsolás.

Néha a sok is kevésnek tűnik

2013. január 18. péntek

Egyik barátnőm mesélte a napokban, hogy 3 éves kisfia kisvonatot kért szülinapjára. Szuper, gondolták, vettek is egy lego alapkészletet kisvonattal, sínekkel együtt. A család többi tagja is meglovagolta az ötletet, keresztszülők váltókat és hidat vettek hozzá, nagyszülők még több sínt, meg állomást, barátoktól pedig tehervagont, még egy mozdonyt, utasokat, kalauzt, és egyéb kiegészítőket. Jött a nagy nap, összerakták, a kisfiú örült a kisvonatnak, bontogatta a többi csomagot, az új ajándék beterítette az egész nappalit. Néhány napig teljesen le is foglalta a kisfiút, mindenki örült. De az öröm nem tartott sokáig. A lelkesedés néhány nap múlva elmúlt, már nem akart vonatost játszani. Barátnőm kétségbeesett, most akkor mégsem választottak jól? Amikor megkérdezték, mi a baj, a kisfiú azt mondta: Én „csak” vonatot kaptam….

Ebben az esetben hiába volt sok csomag, sok ajándék, az mind ugyanazt a témát járta körül, és természetes, hogy egy hároméves gyerek nem tud még napokon, heteken keresztül „szépen” vonatozni. (Talán még később sem) Én sem vagyok híve annak, hogy komplett játékboltot üzemeltessünk otthon a gyerekszobában, annak viszont igen, hogy a játékok sokrétűek legyenek, azaz minél több szempontból elégítse ki a gyerek fejlődési igényeit. Csak néhány nagyobb területet említenék:

1. mozgásfejlődés: lehetőség szerint minden nap biztosítani kell az önfeledt rohangálást, vagy ugrándozást, egy egyszerű szalaggal, ugrálókötéllel, labdával is remekül le tudja vezetni energiáit
2. beszédfejlődés: ebben az életkorban különösen nagyon fontos, mondókázás, ritmusra tapsolás, éneklés anyával, apával, a hangsúly itt az ismétléseken van
3. kreativitás: gyurmázás, rajzolás, (ceruza, zsírkréta, száraz időben aszfaltkréta) vízfesték, lemosható ujjfesték, matrica (leszedés-ragasztás) gyöngyfűzés, kisautók egymásba akasztása stb.
4. logikai játékok: pár darabos puzzle, különböző méretű poharak sorba rendezése, golyóvezető, stb.

Mi felnőttek is igényeljük a változatosságot, a kicsik méginkább. Ha túlteng az energia, akkor úgysem tudjuk leültetni rajzolni, és az is biztos, hogy ha megunta a mondókázást, akkor nem tudjuk lekötni egy újabb mesével, csak azért mert az másról szól. Viszont ha van lehetősége rohangálni, akkor utána biztosan szívesen játszik valami nyugisabbal, majd valami kreatív játékkal, és így tovább. Így hát kedves barátnőm azt gondolom, nem a vonattal van a baj, biztosan sokáig fog még vele játszani, csak nem egyszerre. Néha előveszitek, közösen összerakjátok (önmagában ez is játék), majd pár nap után közösen elrakjátok, és játszotok valami egészen mással. Megmarad az érdeklődése iránta, és nem fogja bánni, hogy olyankor „csak” a kisvonattal játszik.