2012. november havi archívum

Puzzle, vagy kirakó? Melyiket válasszam?

2012. november 24. szombat

A puzzle magyar hangja: kirakó. Így egyszerűen. Ez az a játék, amely minden gyerekszobában megtalálható, és sok felnőttet is rabul ejt. Olyannyira, hogy kirakó versenyeket szerveznek, rekordokat állítanak fel, január 29-ét pedig kinevezték a puzzle világnapjának. De ugorjunk vissza a gyerekekhez. A számtalan kirakó láttán joggal merül fel a kérdés, milyet érdemes választani?
Elsősorban az életkor számít, majd a méret, és végül a darabszám. Általánosan elmondható, hogy minél nagyobb a gyerek, fordított arányban, annál kisebb méretű és darabszámú kirakóval is megbirkózik. . A sok gyakorlás fejleszti az ujjak finommozgását, koncentrálóképességet, gondolkodást, és kitartást. A 2-3 nagyobb lapból álló képet a 1,5 évesek is össze tudják illeszteni, de egy barátnőm 2,5 éves kislánya a 60 darabos képet is játszi könnyedséggel kirakja. A gyártók ajánlása szerint a következőket tapasztaltam:
3 éves korig: 2-20 db
4 éves korig: 20-50 db
5-6 éves korig: 50-100 db
6-8 éves korig: 100-200 db, utána már nagyon eltérő.
Felnőtteknek készül több ezer darabos, extrém kivitelben is.

A téma is nagyon fontos, amit a kép ábrázol. Kezdetben olyan állatokat, mesehősöket érdemes választani, amit jól ismer a gyerek, lehetőleg sok színnel, ábrával. Minél homogénebb egy kép, annál nehezebb kirakni, és nem lesz sikerélmény. A kudarctól pedig elmegy a kedve az egész játéktól.
Anyagát tekintve is lehet válogatni. Kicsiknek van plüssből, filcből, szivacsból, fából, üvegből, gyöngyből stb., a legismertebb a kartonlapos mozaikkirakó.
A lapkirakók mellett vannak a térbeli vetélytársak. Ilyen a kocka kirakó, amivel 6 képet lehet kirakni, és mostanában nagyon kedveltek a gömb kirakók (puzzleball) számtalan témában, méretben, sőt tartókonzolt is árulnak hozzá, hogy a kirakott gömb akár a szoba dísze is lehessen.
Ne felejtsem ki a virtuális világot se. A számítógépes puzzle játékok már nem csak a koncentráló és logikai gondolkodást dolgozzák meg, hanem gyors döntés képességét, a reflexet is, mivel a legtöbb játék időre megy.
Szóval, melyiket is válasszam?

Bogyó Babócás társasjáték

2012. november 24. szombat

Szofi másodikos az általános iskolában, és a szünetben kaptak ajánlott olvasmányokat, hogy ki ne essenek a lendületből. Ezek között volt Bogyó Babócás mese is. Miért? Mert valószínűleg lesznek sorok, amiket már kívülről ismer, mégis más élmény hallani, és más, amikor ő maga olvassa össze a szavakat kerek történetté.
Bogyóékkal ő is sokkal korábban ismerkedett meg, még talán ovis kor előtt. Ebben a korban, ahogy ügyesednek a gyerekek, megnő az érdeklődésük a gondolkodós játékok iránt. A társasjátékokkal való ismerkedést több szempontból is ilyenkor érdemes elkezdeni. Egyrészt többen játszhatják, bátorítják, bíztatják egymást, másrészt a győzelem reményében kitartóan figyelnek, összpontosítanak. A játékszabályok betartása pedig szabálykövető magatartást igényel, aminek gyakorlása hatással van a mindennapi tevékenységeikre is. Első játékként olyat érdemes választani, melynek témája a mesékből már ismerős lehet a gyerek számára. (Micimackós, Verdás, hercegnős stb) Mi két Bogyó Babócást próbáltunk ki. A „Ki nevet a végén?” egy jól ismert társasjáték fajta, könnyű szabályokkal. A játéktábla mindkét oldalán lehet játszani, ráadásul egy különleges dobókockával, amin nem csak pontok, hanem formák is vannak, így érdekesebbé teszi a játékot.
A másik az „Úton az oviba” egy igazi kaland. A bábukkal a meséből jól ismert képek mellett lehet lépkedni, kikerülve a térből kiemelkedő formákat, úgy mint Gömbi babakocsiját, vagy Bogyó szivárványcsúszdáját. Ez a játék rövidebbnek tűnik, de ez csak a látszat, mert ha a dobás során rálépünk egy ábrára, az külön feladatot ad, így lesz igazán izgalmas. Mindkét játékban az nyer, aki előbb célba ér. 3 éves kortól ajánlják, a Babaócát kedvelő gyerekeknek pedig én is bátran ajánlom.

Úton az oviba, Bogyóval és Babócával

Jolly octopus társasjáték

2012. november 20. kedd

Már szemeztem ezzel a játékkal korábban is, de a tv-reklám hatására lettem igazán kíváncsi rá. Ékes bizonyítéka annak, hogy milyen sokoldalú lehet egy társasjáték. Egyedül is, és többen is játszhatnak vele. A játék maga, könnyen összerakható, a polip fejének lenyomásával dallamot játszik, és elindulnak a karok. Egy csipesz segítségével kell kiszedegetni a különböző színű rákocskákat, a forgó-mozgó karok alól. Ha nem sikerül, a polip megáll, és jól kinevet. Az nyer, aki először gyűjti be az összes azonos színű rákocskát. Leginkább az ovis korosztálynak ajánlott, de a 6-7 éves gyerekek is jól szórakoztak játék közben. A zene, és a kacagás a kicsiket is odavonzotta, de ők még nem tudják kicsi ujjukkal olyan stabilan fogni a csipeszt, hogy azzal ki tudják venni a rákot a mozgó kar alól. Meg állandóan meg akarták állítani, és dühbe gurultak, ha nem sikerült. A nagyobbaktól is jó adag figyelmet, összpontosítást igényel, fejleszti a gyerek kézügyességét, kitartását, és koncentráló képességét. És mint a társasjátékoknál általában, ez is egy szabálykövető játék, a végén van győztes, vesztes, így a kialakult helyzetek kezelésére, és a tanulási képességek kialakulására is jó hatással van. Mindez nagyon szórakoztató formában. Vannak játékok, amikkel sokáig játszanak a gyerekek, majd eltüntetik, de időről időre mindig visszakerülnek, és ugyanolyan szívesen játszanak vele. Szerintem Jolly polipunk is ilyen játék lesz.

Gombócleves kígyórétessel

2012. november 14. szerda

A gyurma az egyik legjobb barátom. Kevés olyan dolog van, ami ilyen sokrétűen foglalkoztatja a gyereket. A minap zsúrt tartottunk a szobában, mert egyik Kati (egyelőre az összes babát Katinak hívják) épp szülinapját ünnepelte. Előkerült az összes gyurma, az egyszínű, az összekevert színű, az illatos, a csillogós, szóval mindegyik, mert hatalmas bulira készültünk. Kezdetben csak golyókat gyártottunk, ebből lett a gombócleves, majd az emeletes torták alapja. Aztán kígyók és csigák, az ínyenc babák részére, illetve dekorációs céllal. A pogácsához üdítős kupakokat, a sütikhez műanyag kinyomókat használtunk, meg a mézeskalács formákat a konyhából. Ajándékot is készítettünk, különböző tenyér, talp, és dínóláb lenyomatokat, amit hajszálvékonyra lapított „gyurmapapírba” csomagoltunk. Mindez nem volt elég, a szülinapos baba kapott gyurmagyűrűt, nyakláncot, karkötőt, amit természetesen más babák is megirigyeltek, így sorozatgyártásba kezdtünk. A végére a sütik elfogytak, a kígyók összenőttek, a színek összekeveredtek, egyszóval jó buli volt.

Azért imádom a gyurmát, mert sokféle kapható, és nagyon sokoldalú fejlesztő hatása van.

- javítja a kéz-szem koordinációt,
- fejleszti az ujjak finommozgását,
- több érzékszerv összehangolt munkájára van szükség (látás, szaglás, tapintás),
- gyakorolni lehet a színeket, formákat,
- nem beszélve a kreativitásról, az alkotás szabadságáról.

Játék közben lehet beszélgetni a szituációról (mint itt a babazsúr), ami később a szerepjátékhoz elengedhetetlen, így bővül a gyerek szókincse is. Remélem rajtam kívül még sokunk kedvence.

Bú báb

2012. november 12. hétfő

Vajon mit szeret a gyerek azon a két kopott bábon? Elmondom. Azok nem csak játékok, hanem barátok is, gyereknek, szülőnek egyaránt. Ők olyat mutatnak, amit senki más, és nekik mindent el lehet mesélni. Nekünk mindössze két kesztyűbábunk van, egy boci, és egy mackó. Leila pici kora óta szerette, ha bábozom, de olyan 2 éves kor körül vettem észre, hogy amikor a bábok beszélnek hozzá, akkor megszűnik a világ körülötte. Nem kell paraván, semmi hókusz-pókusz, elég ha a kezem által mozogni kezdenek, máris elindul a valami közöttük. Hadd mondjak egy személyes példát. A hajmosás egy igen rázós téma nálunk, csak sírással vihető véghez. Minden eszközzel próbáltam elmondani miért van rá szükség, és hogy csinálja, teljesen hatástalanul, és már előre sajnáltam magunkat a hajmosó napon. Egyszercsak, bevetettem bú bábot, és mackó bábot. Bejöttek a fürdőbe, hosszan mesélték, milyen szép és illatos a bundájuk, és megmutatták, hogyan kell jól hátradönteni a fejüket hajmosáskor, amit persze nem tud mindenki megcsinálni. Addig mondták, míg Leila is be akarta bizonyítani, hogy bizony ő is tud ilyet. És sikerült, és másodszor is, és azóta is. Fürdés után pedig megbeszélik a részleteket, mintha ott sem lennék. Csodálatos. Azóta bú és mackó segítettek már a cipőfelhúzásban, evésben, és más hasonló helyzetben is. Próbálkoztunk más bábbal is, egyenlőre ők a cinkosok, de már látom az érdeklődés jeleit… Köztudott, hogy a bábok sokoldalúan fejlesztik a gyerek személyiségét. Érzelmeket közvetítenek, mozgásra, és beszédre ösztönöznek. A bábjáték során, vélt és valós félelmeiket képesek feloldani, a hétköznapi eseményeket pedig segítenek feldolgozni. Nem is fontos, hogy milyen a figura, csak annyi kell, hogy beszéljenek, játszanak, és kápráztassák el a gyerkőcöket.