Ez nagyon nem mindegy, ha beszélni tanul a gyerek. Ami plüssből van, az maci, ami a mesekönyvben van, az mackó, fehér barátja pedig medve. Így bővül a gyerek szókincse, és fel kell venni a tempót, mert ez napról napra változik. Bámulatos, ahogy egy 28 hónapos gyerek magyaráz a felnőttnek. A nagyobbaktól ellesve, ekkortájt kezdtünk játszani a memóriajátékokkal. Az első egy háziállatos memóriakártya csomag volt. Igaz, három éves kortól ajánlott, a lenyelhető alkatrészek miatt, de nem is értettem, hiszen a kártyán nincsenek alkatrészek, és a 6×6 cm-es lapokat talán még én sem tudom lenyelni… mindegy ezt írták rá. Ettől eltekintve nagyon jó játék, bár leforgatva (rendeltetésének megfelelően) még nem tudja használni, de képes oldalával szépen összepárosítja, gyakorolja az állathangokat, és remek következtetéseket von le. Például a malackának és a báránynak rövid farka van, az cicának és a kutyának hosszú. Lehet mesélni az állatokról, környezetéről, tulajdonságairól, és közben észrevétlenül megtanulja a szavakat. Most, a Babócás korszakban persze a Memóriaforgó a kedvenc.
Nagy színes, keménylapos kártyák vannak benne, nem hajlik, nem szakad. Kétféleképp is használható. Az egyik, a hagyományos leforgatós memóriajáték, 12 bogárkás képpel. A másik pedig képkirakó, amikor a hatszögletű memóriakerék, amin kis kedvenceink házai, illetve jellemző ruhadarabjai vannak. A lapon látható ábra mellé kell illeszteni azt a bogárkát, aki épp abban a házban lakik. Szókincsfejlesztő, izgalmas, szórakoztató játék, és bátran használható akkor is, ha Csiga Csaba és a többiek 3 éves kor alatt kopogtatnak be.2012. október havi archívum
Maci, mackó, vagy medve?
2012. október 24. szerdaKerekítő kukucska
2012. október 24. szerdaAnnyira örülök a Kerekítő Kukucskának! Igen, ez egy társasjáték, de nem ám a hagyományos lépegetős fajtából. A Kerekítősből. Mi ez a kerekítő? Az úgy kezdődött, hogy megjelent egy kicsiknek szóló könyv mondókákkal, ölbeli játékokkal. Aztán csoportos foglalkozások lettek belőle, ahol anyukák és gyerekek együtt mondókáztak, énekeltek. Ma már nagyon sok helyen megtalálhatók. Leilával egy éves kora körül kezdtük el, azóta is nagyon szereti. Attól különleges, hogy főleg népi mondókák, népdalok, és régi népi játékok ismerhetők meg általa. Vannak egészen kicsi, pár hónapos babák, élvezik a simogatást, csiklandozást, a nagyobbak pedig már éneklik a jól ismert dalokat, együtt táncolnak, az emelgetős részek pedig anyukának is felérnek egy tornával és most a könyv után itt a társasjáték, ami valójában memóriajáték a könyvből jól ismert kedves figurákkal. Öt nagyobb bújtató korongba lehet tenni a kisebb korongokat, és a színkocka dobásával lehet felfedni azokat. Játékosan fejleszti a memóriát, lehet gyakorolni a színeket, és persze énekelni, mondókázni az ismert versikéket. 3 éves kortól ajánlják (de szerintem ez szabadon választott). Mindezt a Keller & Mayer játékoktól jól megszokott minőségben.
Bogyó, Babóca és a bogárkák
2012. október 22. hétfőA zene, a tánc, a zene, a tánc….
2012. október 17. szerdaA hétvégén táncházban voltunk. Kislányom imádja a zenét, na meg a táncot. Mondjuk ez az ő korában vég nélküli pörgést, forgást, ugrándozást jelent, az igazi tánctól még messze van, de nem is ez a lényeg. Sok gyerek volt, hangos zene, nagy tér, írtóra élvezte. Amikor elfáradt, beszaladt a játszósarokba, majd vissza. Na de a zenekar, az volt ám az izgalom. Ott zenéltek az orra előtt igazi hangszereken. Visszatarthatatlan késztetést érzett, hogy ő is kipróbálja, persze azért mindent neki sem lehet. Azt már elég korán észrevettem, hogy élvezi a zenés foglalkozásokat, végigénekli a gyerekdalokat, és ritmusra püföli a játékokat. Azt gondoltam, a zene így fejti ki jótékony hatását. Így hamar megjelentek nálunk a neki való hangszerek is. (meg apukájáé is) Végülis, ha igaz, hogy formálja az ízlést, magatartást, lélekemelő, ráadásul feszültségoldó hatása is van, akkor már megéri. Azt még nem tudom eldönteni, hogy valóban tehetsége van hozzá, vagy csak gyermeki kíváncsiság, de imádnivaló ahogy pici ujjaival fogja a furulyát, vagy pörgős szoknyájában táncol, csak táncol, csak táncol…..
Bűvész leszek ha nagy leszek!
2012. október 10. szerdaMondja határozottan, a négy éves Gergő, és közben varázspálcájával határozottan köröz a letakart kalap felett. Vajon mi lapul benne? A lelkes közönség izgatottan figyel, és büszkén tapsol, mikor az ifjú bűvész meghajol. Mert a varázslás nem egy hétköznapi mutatvány. A kisgyerek fejlődése során csodának véli az esőt ami az égből jön, az árnyékot amire nem lehet rálépni, és a „miért” korszakban próbálja a csodát megfejteni. Aztán mikor úgy érzi, már megismerte a világot, találkozik egy mutatvánnyal, ami a szeme előtt zajlik, mégis hihetetlen. Újra meg újra szeretné látni, megérteni, majd utánozni azt. Még felnőttként is rácsodálkozunk néhány trükkre, bár pontosan tudjuk, hogy ez csak érzéki csalódás, mégis nagyobb a vágy hogy kilépjünk a racionális világból, és valami elkápráztasson bennünket. Utána pedig ösztönösen tesszük fel a kérdést: Hogyan csinálta ezt? A leendő bűvészpalántának nem csak eszközökre, hanem jó kézügyességre, sok gyakorlásra és kitartásra lesz szüksége. Egy bűvészdoboz tartalma, már önmagában is izgalmas, a benne lévő trükkök meg titokzatosak. Az ilyen kreatív gondolatébresztő játék sokáig foglalkoztatja a gyerekeket, hiszen az előadás tökéletesítése sok időt vesz igénybe, és sok szórakoztató pillanatot okoz. Szóval kedves szülő, ha a gyerek bűvész szeretne lenni, akkor nincs mit tenni. Néhány kelléken kívül csak tapsra, nevetésre, és kamerára lesz szükség, hogy megörökítsük a varázslat pillanatait.