‘ajándék’ címkével ellátott bejegyzések

Valentin nap pro és kontra

2013. február 13. szerda

26568640_01 Ahogy közeledünk a Valentin naphoz, egyre több szó hangzik el róla, egyre pirosabbak lesznek a kirakatok, ami alaposan megosztja a nézelődőket. Gyors közvélemény kutatást végeztem ismerőseim körében, és azt tapasztaltam, hogy tízből heten fontosnak tartják „megünnepelni” ezt a napot. Ünneplés alatt természetesen mindenki mást ért. Van aki főz egy finom vacsorát, van aki színházba, moziba, vagy étterembe megy, és van aki virágot vagy valami kedves becsomagolható ajándékot vesz a párjának.

Akik ezt teszik, így érvelnek:

- végre van egy nap, ami csak rólunk szól
- szeretek ajándékot adni, és kapni is, miért hagynám ki ezt az alkalmat?
- olyan mint egy randi, és szeretek a párommal randizni, izgatottan készülni rá
- egyszerűen csak ünneplőbe öltöztetem a szívem, és örülünk egymásnak

Mindegyik megoldás egy célt szolgál: kifejezni az érzéseket, és örömöt okozni a másiknak.
Tízből hárman nem tartják fontosnak ezt a napot, ők ezt mondják:

- ez nem is igazi ünnep, átvett szokás, minek majmoljak másokat?
- ez az egészet a virágosok találták ki, hogy még többet eladjanak
- csupa giccs az egész és én nem szeretem
- egész évben figyelni kéne egymásra, és akkor nem lenne így felfújva ez a nap

Valóban erről lenne szó? És ha valóban figyelünk egymásra egész évben, akkor nem illik bele a képbe egy különleges nap? A gyermekeinket imádjuk az év 365 napján, mégis izgatottan várjuk – velük együtt – a gyereknapot, ami csak róluk szól, és talán belefér még egy kis ajándék is. Mert fontosak nekünk, és a mosolygó arcuk mindennél többet ér. Van egy barátnőm, aki külföldön ment férjhez, ahol nem ünneplik a névnapokat. Ő azonban nem mondott le róla, és egy idő után férje családja is átvette a szokást, már nem csak az övén, hanem a többiek névnapján is összejönnek megünnepelni a napot. Mondhatták volna ők is, hogy egy külföldi szokás, fölösleges… Ehelyett fontos volt számukra a másik fél érzése, és hogy örömöt okozzanak neki. Azt is észrevettem, hogy a friss kapcsolatban élők szívesebben készülnek a Valentin napra, azok közt több a tartózkodó, akik már régen együtt vannak. Eredetileg Szent Bálint a jegyesek és a fiatal házasok védőszentje volt. Az Ő tiszteletére neveztek meg egy napot, ami mostanra a szerelmesek napja lett, függetlenül attól mennyi ideje szeretik egymást.
Egy kapcsolaton belül kialakulnak a saját szokások, ünnepek, amikre készülni lehet, ebbe a Valentin nap vagy beletartozik, vagy nem, csak egyetlen dolog számít: hogy mindketten ugyanúgy gondoljátok. Mert hiába tartom én butaságnak, ha a párom titokban vágyik egy ünnepi mosolyra, egy ölelésre, vagy egy apró szívecskére. Ha figyelünk egymásra akkor meghalljuk azt is, amit talán még ki sem mondott. A fenti sorokat csupán gondolatébresztőnek szántam, senkit nem szeretnék rábeszélni, de elrettenteni sem.

Néha a sok is kevésnek tűnik

2013. január 18. péntek

Egyik barátnőm mesélte a napokban, hogy 3 éves kisfia kisvonatot kért szülinapjára. Szuper, gondolták, vettek is egy lego alapkészletet kisvonattal, sínekkel együtt. A család többi tagja is meglovagolta az ötletet, keresztszülők váltókat és hidat vettek hozzá, nagyszülők még több sínt, meg állomást, barátoktól pedig tehervagont, még egy mozdonyt, utasokat, kalauzt, és egyéb kiegészítőket. Jött a nagy nap, összerakták, a kisfiú örült a kisvonatnak, bontogatta a többi csomagot, az új ajándék beterítette az egész nappalit. Néhány napig teljesen le is foglalta a kisfiút, mindenki örült. De az öröm nem tartott sokáig. A lelkesedés néhány nap múlva elmúlt, már nem akart vonatost játszani. Barátnőm kétségbeesett, most akkor mégsem választottak jól? Amikor megkérdezték, mi a baj, a kisfiú azt mondta: Én „csak” vonatot kaptam….

Ebben az esetben hiába volt sok csomag, sok ajándék, az mind ugyanazt a témát járta körül, és természetes, hogy egy hároméves gyerek nem tud még napokon, heteken keresztül „szépen” vonatozni. (Talán még később sem) Én sem vagyok híve annak, hogy komplett játékboltot üzemeltessünk otthon a gyerekszobában, annak viszont igen, hogy a játékok sokrétűek legyenek, azaz minél több szempontból elégítse ki a gyerek fejlődési igényeit. Csak néhány nagyobb területet említenék:

1. mozgásfejlődés: lehetőség szerint minden nap biztosítani kell az önfeledt rohangálást, vagy ugrándozást, egy egyszerű szalaggal, ugrálókötéllel, labdával is remekül le tudja vezetni energiáit
2. beszédfejlődés: ebben az életkorban különösen nagyon fontos, mondókázás, ritmusra tapsolás, éneklés anyával, apával, a hangsúly itt az ismétléseken van
3. kreativitás: gyurmázás, rajzolás, (ceruza, zsírkréta, száraz időben aszfaltkréta) vízfesték, lemosható ujjfesték, matrica (leszedés-ragasztás) gyöngyfűzés, kisautók egymásba akasztása stb.
4. logikai játékok: pár darabos puzzle, különböző méretű poharak sorba rendezése, golyóvezető, stb.

Mi felnőttek is igényeljük a változatosságot, a kicsik méginkább. Ha túlteng az energia, akkor úgysem tudjuk leültetni rajzolni, és az is biztos, hogy ha megunta a mondókázást, akkor nem tudjuk lekötni egy újabb mesével, csak azért mert az másról szól. Viszont ha van lehetősége rohangálni, akkor utána biztosan szívesen játszik valami nyugisabbal, majd valami kreatív játékkal, és így tovább. Így hát kedves barátnőm azt gondolom, nem a vonattal van a baj, biztosan sokáig fog még vele játszani, csak nem egyszerre. Néha előveszitek, közösen összerakjátok (önmagában ez is játék), majd pár nap után közösen elrakjátok, és játszotok valami egészen mással. Megmarad az érdeklődése iránta, és nem fogja bánni, hogy olyankor „csak” a kisvonattal játszik.