Ezeket a képeket egy kreatív pályázatra küldtem be, pusztán a móka kedvéért. Egy alig három éves kislány készítette. Nézegettem a feltöltött képeket 2-3 éves kategóriában, és olyan jó volt látni, hogy az egymást nem ismerő, távol élő gyerekek mennyire egyformán látják a világot. Alkotásaikban fittyet hánynak a gravitációra, a szabályokra, önfeledten ki tudják fejezni magukat. Nincs bennük aggodalom, hogy valami túl nagy, vagy a festék kiszaladt a vonalon, egyszerűen nem számít, az ő képzeletvilágukban ez így tökéletes. A kis művészpalánták kreativitása határtalan, ha hagyjuk. Mert mi is a kreativitás? Egy tökéletes kép, egy szabályosan felfűzött gyöngysor, vagy talán egy hibátlanul elénekelt dal? A végeredmény persze lehet ez is, de fontosabb, az oda vezető út. Mert szerintem a kreativitás nem más, mint az ismert dolgok újszerű megjelenítése, és ebben a gyerekek zseniálisak. Nincs olyan, hogy egy gyerek nem kreatív. Persze az lehet, hogy bizonyos technikák távolabb állnak tőle, azt nem is érdemes erőltetni, ám hamar kiderül, mi az amivel szívesen foglalkozik, amiért nem kell noszogatni, hanem örömmel teszi. Ha rajzolni szeret, ebben a korban már bátran adhatunk a kezébe, zsírkrétát, aszfaltkrétát, táblakrétát, filcet (van kimosható is), textilfilcet, vízfestéket,ujjfestéket, fürdőszobai festéket (ez csúcs), mert minden eszköznek más a fogása, más felületen használja, ezért jól fejleszti a kicsi ujjak finom mozgását. Ha térben jobban boldogul, akkor érdemes sokféle gyurmát kipróbálni, gipszkiöntőket, építőjátékokat, mert a különféle anyagok tapintása is fejleszti az érzékszerveket. És ott vannak a matricák, amik ragasztgatásával egy egész történetet el lehet mesélni. Az ovisok persze már sokkal több eszközt kipróbálhatnak, és örömmel meg is teszik. Mert amíg „dolgoznak”, feltöltődnek energiával.
Számos készségfejlesztő program tartalmazza a kreatív technikákat, mert
- önbizalmat ad a gyerekeknek,
- bátrabbak lesznek,
- és nagyon jó hatással van a problémamegoldó képességükre.
Hány gyereket láttam már, aki tornyot épített, összedőlt, újra, meg újra, meg újra felépítette. Kitartóan, de mindig egy kicsit másképp… (milyen hasznos lesz ez felnőtt korában)
Azt mondják, azokban a családokban, ahol a szülők is folytatnak valamilyen kreatív hobbit, ott a gyerekek is ügyesebbek. Tény, hogy utánzással tanulnak, de azt gondolom, ha minden nap jut egy egy fél óra a „bíbelődésre” az sokat segít. A rajzversenyre beküldött sok hasonló krumplifejből nem tudok a háttérre következtetni, de az biztos, hogy nehéz dolga lesz a zsűrinek.
Én izgatottan várom a végeredményt.
