Gombócleves kígyórétessel

A gyurma az egyik legjobb barátom. Kevés olyan dolog van, ami ilyen sokrétűen foglalkoztatja a gyereket. A minap zsúrt tartottunk a szobában, mert egyik Kati (egyelőre az összes babát Katinak hívják) épp szülinapját ünnepelte. Előkerült az összes gyurma, az egyszínű, az összekevert színű, az illatos, a csillogós, szóval mindegyik, mert hatalmas bulira készültünk. Kezdetben csak golyókat gyártottunk, ebből lett a gombócleves, majd az emeletes torták alapja. Aztán kígyók és csigák, az ínyenc babák részére, illetve dekorációs céllal. A pogácsához üdítős kupakokat, a sütikhez műanyag kinyomókat használtunk, meg a mézeskalács formákat a konyhából. Ajándékot is készítettünk, különböző tenyér, talp, és dínóláb lenyomatokat, amit hajszálvékonyra lapított „gyurmapapírba” csomagoltunk. Mindez nem volt elég, a szülinapos baba kapott gyurmagyűrűt, nyakláncot, karkötőt, amit természetesen más babák is megirigyeltek, így sorozatgyártásba kezdtünk. A végére a sütik elfogytak, a kígyók összenőttek, a színek összekeveredtek, egyszóval jó buli volt.

Azért imádom a gyurmát, mert sokféle kapható, és nagyon sokoldalú fejlesztő hatása van.

- javítja a kéz-szem koordinációt,
- fejleszti az ujjak finommozgását,
- több érzékszerv összehangolt munkájára van szükség (látás, szaglás, tapintás),
- gyakorolni lehet a színeket, formákat,
- nem beszélve a kreativitásról, az alkotás szabadságáról.

Játék közben lehet beszélgetni a szituációról (mint itt a babazsúr), ami később a szerepjátékhoz elengedhetetlen, így bővül a gyerek szókincse is. Remélem rajtam kívül még sokunk kedvence.

Címkék: , ,

Itt lehet hozzászólni !