A jó idő hatására előkerülnek a robogók, triciklik, örömmel száguldoznak a kicsik a napsütésben. Az a jó ebben a korban, hogy nem kell bíztatni a gyerekeket a mozgásra. 1 éves kor körül, mikor a gyerekek megtanulnak járni, anya kezének elengedésével megérzik a ”szabadság” ízét, és innen nincs megállás, örökmozgókká válnak. Egyre nagyobb térre van szükségük, hogy gyakorolják a frissen szerzett tudást. A stabil járás után, szinte azonnal szaladni kezdenek. Sőt, azt mondjuk viccesen, hogy ez a gyerek nem is tud járni, csak szaladni! Persze, mert a friss élmény hatására azonnal mindent akarnak: elérni a fát, a kerítést, mindent, ami látótávolságban van. Majd másfél éves kor körül elérkezik az első saját jármű beszerzésének ideje. (Ezzel még gyorsabban lehet haladni, anyának, apának, pedig szaladni utána.)
Mivel érdemes kezdeni?
Tologatós járművek:
A babakocsi után (mellett) ismerős érzés lesz a tologatós jármű, mégis más az élmény. A gyerkőc egyedül is ki tud szállni, újra beleülni, és élvezi, ahogy tologatják. Később beleteheti a kedvenc játékait, és ő maga is tologathatja. Ez is mozgásra ösztönző játék, a tologató kar pedig egy kis kapaszkodót az egyensúly megtartásához.
Lábbal hajtható járművek:
1. Beülős kisautók
Első jármű tekintetében jobbnak tartom a lábbal hajthatót, mint a pedálos járgányokat. Ugyanis a mozdulatok jobban hasonlítanak a járáshoz, amit már ismer. Bár ahhoz, hogy váltott lábbal tudja hajtani, (majd később két lábbal egyszerre) sok gyakorlásra, komoly izommunkára, és koncentrációra van szükség. Biztonság szempontjából – ami nem borul fel – az ún. Frédi-Béni, vagy más kisautók a legjobbak, aminek négy kereke van, meg tud kapaszkodni az oldalába, és ha beleül, lábbal hajtva tud haladni. Persze kezdetben lehet segíteni, egy kis tologatással, de gyorsan ráéreznek a mozdulatokra.
2. Robogó/kismotor
Ha a kisautó már nem jelent kihívást, jöhet a háromkerekű kismotor, vagy robogó. Ezeket magasság szerint különböző méretben lehet kapni. Fontos, hogy amikor ráül a gyerek, akkor teljes talpával érinteni tudja a földet (nem csak lábujjheggyel) mert így tud majd biztonságosan egyensúlyozni, elindulni és megállni. Eleinte érdemes kisebb kerekűt választani, mert minél nagyobb a kerék, annál gyorsabban megy a motor, és jobban kell egyensúlyozni. Ez legyen inkább a haladó fokozat.
Anyagukat tekintve, bátran állíthatom, hogy elnyűhetetlenek. A mindennapi használat sem fog ki rajtuk, ezt inkább kinőni fogják, mint elhasználni.
3. Futóbicikli
Az utóbbi években egyre népszerűbb a futókerékpár is. Kapható fémből, fából, kinek-kinek tetszése szerint. Ha már bátran és biztonságosan száguldozik a lábbal hajtható műanyag robogóval ,akkor 2-3 éves korban meg lehet próbálni a futóbiciklit is. Kezdetben talán kicsit billegős, de mivel ugyanaz a mozgás szükséges hozzá, mint a kismotorhoz, így minden nehézség nélkül megszokják. Nagyon jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ráadásul sokkal nagyfiúsabb/nagylányosabb és nagyon hasonlít az igazi biciklihez.
Legszembetűnőbb jellemzőjük, hogy az első keréken van a pedál. Mozgásba lendítésük egy kicsit összetettebb mozdulatsort, és sok gyakorlást kíván. Sok kisgyereknél láttam, hogy először lábbal hajtja, hogy elinduljon, majd teker néhányat a pedállal. Vannak gyerekek, akik a lábbal hajtós robogót, vagy a futóbiciklit instabilnak tartják, nem érzik rajta biztonságban magukat. Ők sokkal könnyebben megtanulják a pedálos járműveket tekerni.
Mindegyik „sporteszköz” az igazi kétkerekű kerékpár előfutára. Akinek futóbicikli van, annak később a pedál használatát kell megtanulni, aki triciklizett, annak az egyensúlyt kell megtalálni. Nincs jobb vagy rosszabb, az összes jármű a szabadban eltöltött mozgás örömét szolgálja. Ez a mozgás pedig elengedhetetlenül szükséges ebben a két évben (is) a fejlődő szervezet számára.
Nagymamám mondása jut eszembe: „Kisütött a napocska, menjünk a szabadba!”