A héten nálunk is járt a Mikulás, és megtöltötte a csizmácskákat, mert üresen látta. A hagyomány szerint december 5-én éjjel jár házról házra, hogy 6-án reggel minden kisgyerek boldogan mosolyoghasson. Ehhez képest, tegnap is, és ma is több Mikulással találkoztunk az utcán, ezért a Mikulástörténeteken kicsit változtatni kellett. Ráadásul a Mikulás kontra Télapó okozta zavart is rendbe kellett tenni, ami érzésem szerint nem sikerült túl jól.
Viszont, ma van advent második vasárnapja, ma gyújtjuk meg a második gyertyát a koszorún. A hagyomány szerint a gyertyák az angyalokat szimbolizálják. Karácsony előtt három héttel piros palástba öltözött angyal száll le az emberek közé. Nap sugaraiból szőtt serlegébe tiszta szeretetet gyűjt az emberek szívéből. A mennyben később fényt készítenek belőle a csillagok számára. Ezt a fényes ragyogást látjuk, ha éjjel felnézünk az égboltra. A december nem csupán az utolsó hónapja az évnek, hanem talán a legkülönlegesebb hónapja. Fények, illatok, szímbólumok kavalkádja, amelyek a hagyomány szerint, valódi jelentéssel bírnak. A kicsi gyerekeknek még csak énekelünk, mesélünk a karácsonyról, a nagyobbak meseként élik meg, és a még nagyobbak maguk énekelnek, mesélnek a kicsiknek. A lényeg a meseszerű történeteken van. Rajtunk múlik, milyen tartalommal töltjük meg az ünnepet. Mondjuk el, mit jelent a betlehemi jászol, a bárányok, a fenyőfa, a csengettyű, a csillagok, stb. Még van három hét, hangolódjunk rá a karácsonyra lélekben is.
Playmobil, Betlehemi jászol
Címkék: advent