Mondja határozottan, a négy éves Gergő, és közben varázspálcájával határozottan köröz a letakart kalap felett. Vajon mi lapul benne? A lelkes közönség izgatottan figyel, és büszkén tapsol, mikor az ifjú bűvész meghajol. Mert a varázslás nem egy hétköznapi mutatvány. A kisgyerek fejlődése során csodának véli az esőt ami az égből jön, az árnyékot amire nem lehet rálépni, és a „miért” korszakban próbálja a csodát megfejteni. Aztán mikor úgy érzi, már megismerte a világot, találkozik egy mutatvánnyal, ami a szeme előtt zajlik, mégis hihetetlen. Újra meg újra szeretné látni, megérteni, majd utánozni azt. Még felnőttként is rácsodálkozunk néhány trükkre, bár pontosan tudjuk, hogy ez csak érzéki csalódás, mégis nagyobb a vágy hogy kilépjünk a racionális világból, és valami elkápráztasson bennünket. Utána pedig ösztönösen tesszük fel a kérdést: Hogyan csinálta ezt? A leendő bűvészpalántának nem csak eszközökre, hanem jó kézügyességre, sok gyakorlásra és kitartásra lesz szüksége. Egy bűvészdoboz tartalma, már önmagában is izgalmas, a benne lévő trükkök meg titokzatosak. Az ilyen kreatív gondolatébresztő játék sokáig foglalkoztatja a gyerekeket, hiszen az előadás tökéletesítése sok időt vesz igénybe, és sok szórakoztató pillanatot okoz. Szóval kedves szülő, ha a gyerek bűvész szeretne lenni, akkor nincs mit tenni. Néhány kelléken kívül csak tapsra, nevetésre, és kamerára lesz szükség, hogy megörökítsük a varázslat pillanatait.
|
|