Minden gyereknek kell egy plüss, “A plüss”, akivel aludni lehet,aki elűzi a rossz álmokat, akit át lehet ölelni hiszti esetén, és akit esténként kétségbeesetten lehet keresni, ha hajnalban átmászott Anya ágyába, és elbújt a párna alá. Aki a babakori fényképen tokától bokáig ér, aztán együtt utazik a kiskamasszal az első táborba. Lehetőleg 25-45 centis, valamilyen állatot formázó, nem mesefigura, egyedi, igényesen kidolgozott, időtálló, mosható darab, felesleges figyegők nélkül.
Igenis kell.
Egy darab. A többi csak felesleges por- és helyfogó.
Ezt mondjuk sajnos a rokonokkal és barátokkal elég nehéz megértetni, tehát mire gyermekünk fél éves lesz, elárasztanak minket a válogatott plüssök, micimackók, macik, lila jószágok, mekis izék és kitudjamik. Ha szerencsénk van, hamarosan állatkertet nyithatunk az igazira megszólalásig hasonló vadállatokból, ha kevésbé, akkor jónéhány lila, rózsaszín és csiricsáré izét raktározhatunk a helyi benzinkút és nagyobb közért kínálatából. (- Vinni kéne valamit annak a gyereknek! – Nézd, ez a plüss pont jó lesz! – De ez most medve vagy nyúl? – Nem mindegy? Elkésünk! Tedd már be, azt’ fizessünk!) Az azonosítatlan puha tárgyaktól látszólag egyszerűen meg lehet szabadulni az óvodai zsibvásáron és farsangi zsákbamacskán, de sajna amennyi itt elmegy, annyi vissza is jön.
Az amúgy is betelt pohár nálam akkor csordult túl, mikor lányom 6,5 (!) évesen névnapjára kapott egy méteres plüssmacit. És mindenáron vele akart aludni az 160×80 centis ágyában. Már akkor sem értettem, hogy fér el, pláne, mikor karácsonyra megkapta a 80 centis párját a rokonság másik (gyanútlan) felétől. Azóta Majmival, Fanni babával és 2 óriási medvével osztja meg az ágyát. Hogy hogy fér el, az számomra rejtély, de imádja őket.
Be kell látnom, ezek a macik tényleg szépek. Kicsit nagyobbak a kelleténél, de szépek, puhák és szeretgetősek. És alszik velük, és játszik velük, és öltözteti őket a saját ruháiba. Nagyon sokáig ellenálltam, de ezek a jegesmacik meggyőztek róla: kellenek a plüssök! Persze nagyon megválogatva, óvakodva a bazári vackoktól. Így először a fantasztikus Manhattan plüssöket vettük fel a repertoárunkba (nézzétek ezeket a bújós bébiket!), aztán az azóta már kifogyott, de hamarosan újra érkező morcos madarakat, múlt héten pedig beszereztünk 4 hatalmas zsák plüssállatot, és nekiláttunk a fotózásnak. A komoly eredmény már látható a weboldalon, a „melléktermékek” egy része pedig a facebookon, a többit pedig hamarosan kiteszem ide is.