Nagyon szeretem a Fisher Price játékokat. Tényleg. Azt persze remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy ezek a játékok fognak a gyerekéből géniuszt nevelni, de pár mondókát, formarendezést, kallantyúforgatást meg lehet velük tanulni. Nekünk is volt, mikor a gyerekek picik voltak, jó formájúak, szépek, tartósak, megfelelően fejlesztenek. Azóta szerintem már az 5. gyerek nyúzza ugyanazt a csigát, ha el nem vesznek a darabjai, örök életű. Remélem, azóta az elem kifogyott belőle, ugyanis a fisher price-os dizájnerek mindenre figyeltek, egyet kivéve: a legtöbb terméken nincs kikapcsológomb. Így fordulhat elő, hogy mikor először jöttem haza a nagykerből Fisher Price termékekkel, a hátsó ülésen a Tanuló kutyus (bontatlan csomagolásban!) gyerekhangon hajtogatta, hogy „pocak”, „fül”, „lábacska”, és időnként rázendített a fenti dalocskára. Azóta óvatosan pakolok, dobozba csomagolok, és jól megforgatom feladás előtt. Nem tudom, hogyan reagálna a postás, ha a csomag rászólna, hogy „Ölelj meg!”
tanuló kutyus
Update: A Fisher-Price designerei rájöttek! Ezt a kutyát már ki lehet kapcsolni. A kapcsoló a hátán van, csak kibontás után megközelíthető, tehát a hátsó ülés továbbra is danolászni fog.