Elkezdődik újra a suli. Vége a pihenős időszaknak, házi feladatok, dolgozatok következnek. Iskolakezdés. A gyerekeknek egyik napról a másikra sok dolgot kell megjegyezni, észben tartani. Otthon marad a tornafelszerelés, a füzet, a tolltartó,…és a kezdeti lelkesedés általában két hét után alábbhagy. A memóriajátékok kiválóak arra, hogy játékosan megtornáztassák a gyerkőc agysejtjeit, hogy aztán könnyebben menjen a tanulás is. Sok egyforma után találtam egyet, ami kilóg a sorból. Három szamár vigyorog jókedvűen a borítón. A tervezők ötvözték a hagyományos lépegetős társasjátékot, és a memóriafejlesztő játékot. Van benne három fa csacsi, akik zöld mezőkön állnak, pici színes fagolyók formájában élelmet kell magukhoz venni, majd azokat a játék során kipotyogtatni. Na, itt először felszaladt a szemöldököm, de játék közben a gyerekek is meg mi is hatalmasakat nevettünk. Nincs dobókocka, nincs kiválasztott bábu, hanem egymás után kell húzni a kártyákat, az mutatja meg, melyik csacsival mit kell tenni. Lépegetni, etetni, vagy éppen a farkát felemelni A játék lényege, hogy egy korongon bejelölve meg kell tippelni, milyen színű élelemből (tacos) evett legtöbbet a csacsi, és azt elosztani. Az nyer, aki a legtöbbet gyűjtötte. A nagyobb gyerekek koncentráltak, kombináltak, a kisebbek csak tippeltek, és hangosan nevetve tömték meg pici ujjaikkal a szamarakat. Rendkívül szórakoztató, csak ajánlani tudom suli kezdéséhez (is) Játékra fel, Mu csacsi!
2012. szeptember havi archívum
Mu csacsi
2012. szeptember 5. szerdaKedves kismama!
2012. szeptember 5. szerdaKedves kismama!
Amikor egy nő első kisbabáját várja, rengeteg változáson megy keresztül, testileg, lelkileg, egyaránt. Gondolatai teljesen új irányt vesznek, álmodozást felváltja a tervezgetés, vágyódás egy olyan élet után, amit még nem ismerhet. A körülöttünk élő gyerekes családokat látva reméljük, hogy a mi babánk végigalussza majd az éjszakát, és a dackorszakba lépve nem fog a bolt közepén fetrengeni. Az idő haladtával, ahogy a pocak növekszik, már konkrét kérdések merülnek fel. Milyen legyen a kiságya? Kell e micimackó a falra, vagy legyen egyszínű? És vajon milyen lesz a kisbaba, nyugodt természetű, vagy örökmozgó? Mivel szeret majd játszani?
Járjuk a bababoltokat, böngészünk a neten. Az első személyes tárgyak különös varázzsal bírnak. Ilyen lesz az első játék is. Lehet hogy egy pihe puha szundikendő, amit lehet rágni, gyömöszölni, de azon se boruljunk ki, ha párunk egy komplett villanyvasúttal jön haza, mert idővel azzal is fog játszani a gyerek. Egyet biztosan tudok. A Fisher-Price játékokat nagyon szeretik a babák, (de más gyártók is nagyon ügyelnek a csecsemőknek gyártott játékok minőségére). Ezek a játékok élénk színűek, amiről nem jön le a festék, bírják a rágást, ütésállók és nincsenek rajta apró alkatrészek. A beszélő, zenélő változatokból pedig nagyon sokáig nem fogy ki az elem. Bátran merem ajánlani.
Jó böngészést, és sok örömöt kívánunk.
Fajátékok
2012. szeptember 4. keddGyerekkorom egyik nagy kedvence a fából készült csattogós lepke volt, amit önfeledten toltam az utcán hallgatva az ütemes csattogást. Most kislányom is megismerkedett vele, egy hete húzza, tolja rendületlenül, és szülőként bevallom, már nem ugyanaz az élmény, mint gyerekkoromban.
Barátnőm kislánya másfél éves, őt is nagyon érdekelte a lepke, de neki inkább valami halkabbat választottunk. Egy válogatós lepkét, melynek szárnyaiba beilleszthetők a megfelelő színű körök, és annak közepébe a különböző formák. A lepke közepén egy csíkos fagolyó van, ami csak forog, de nagy izgalommal tanulmányozta azt is. A fa játékokat mindketten nagyon szeretjük. Jó minőségűek, nem kopik le a festék, és mégiscsak természetes anyagból készül. Túl azon, hogy közkedveltek, a gyerekeknek szükségük van a különböző anyagok megismeréséhez, annak tapintására. Ebben a korban már különbséget tud tenni színek és formák között, bár annak megnevezése még kicsit várat magára. Nagyon szeretjük a fa építőkockákat, kirakósokat, és a különböző golyóvezetőket, melyek kaphatók egészen egyszerűtől a nagyon bonyolultig. Színes golyókat kell végigvezetni a vonalon, úgy, hogy ne csússzon vissza. Öröm nézni, ahogy apró kezeikkel óvatosan tologatják át a lyukon, egészen a végéig. Hatalmas koncentráció a kicsinek, fejleszti a kéz és szem koordinációját, játék közben ismerkedik a méretekkel, formákkal, bonyolultnak tűnő mozdulatsorokkal. Aztán ha megunja, felugrik és jöhet az új kedvenc. Gyere te csattogós lepke!