Catan telepesei
Így esett, hogy áthívtuk T. és G. barátainkat, és kibontottuk a dobozt. Az élelmesebbek lecsaptak a millió is fakockára meg kártyára, T. pedig fennhangon olvasni kezdte a játékszabályt, közben igen vakarta a fejét. Mi is. Miután végigolvasta a játékszabály felét, különös tekintettel az alábbi gyöngyszemre: „A soron lévő játékos első feladata, hogy dobjon, mégpedig egyszerre mindkét kockával!”, G. a „Blokus” szót kezdte ütemesen kántálni, T. azonban halált megvető bátorsággal végigolvasta az egészet. Ha mát idáig eljutottunk, nem fordulunk vissza, kiraktuk hát a játékmezőt. Óvatos duhajok révén a kezdőknek ajánlott ábrát követtük, és nekiláttunk. Elindultunk egyik irányba, majd vissza másik irányba, majd újra megfordultunk, és indult a JÁTÉK.
(A doboz 75 perc játékidőt ír, mit itt tartottunk kb. 60-nál.) Mivel az alapozó körök után már lent van mindenkinek 2 háza, nyeréshez már csak 8 kell, ó, az már gyerekjáték. Gondoltam én. Aztán görbült lefelé a szám, amikor sose az én számaim jöttek ki, mindenki előtt sorakoztak a nyersanyagkártyák, városokat húztak fel, utakat építettek, vígan üzleteltek, és juszt se dobtak 3-ast, csak mert nekem az összes (mindkét) falum a hármasok mellett állt. Egyedül akkor görbült felfelé, mikor valaki 7-est dobott, és jött a rabló, és elrabolta az összes újgazdag nyersanyagainak felét, olyan szegények lettek, mint én. És egyszercsak… megtörtént a csoda! Valaki dobott egy 3-ast! Aztán még egy 9-est is! Kicsi fehér házikók kezdek kinőni a földből, utánuk is kaptam nyersanyagot, bégettek a birkáim, a búza halmokban állt, és most már én is a gazdagokkal együtt szidtam a rablót. Hamar rájöttünk, hogy itt sem érdemes ülni a pénzen: el kell szórni, ha másra nem, hát bónuszkártyára. Igaz, hogy csak egy pont, de mekkora büszkeség, ha könyvtár vagy egyetem áll a városban. Kár, hogy mindenki tett a magaskultúrára: a monopólium nevezetű kártyára hajtottunk, melynek birtokában elszedhetjük mindenki más tégláját! Vagy még 1 lovagkártyára, hogy nekünk legyen a legtöbb, és kaján mosollyal elhúzhassuk a 2 pontot jelentő „A legnagyobb lovagi hatalom” táblácskát a szomszédunk elől. Ekkor már nagyon szoros volt a játék, mindenkinek 8-9 pontja volt. Élénk kereskedelem folyt: Peti elcserélt T.-vel 3 búzát egy birkára, majd a birkát G.-vel azon nyomban téglára. Az árak kereslet-kínálat jegyében alakultak, bár tudtuk, hogy a G. mindent 1:1 arányban cserél, míg a többiek hajlamosak felvinni az árakat. Rengeteget nevettünk. Bosszankodtunk. Szidalmaztuk a rabló öreganyját, és esőért (vagyishát 3-asért) imádkoztunk.
Aztán nyertem. Csak úgy. Kicseréltem egy falut városra, és kiterítettem az extra kártyáimat. Szinte sajnáltam a dolgot, annyira élveztem a játékot. Mivel ekkor mindenkinek 8-9 pontja volt, nem annyira a stratégia, inkább a szerencse döntött.
Mivel ekkor már majdnem éjfélre járt az idő (75 perc játékidő?? 175!) és elfogyott az összes pattogatott kukorica, a visszavágót elnapoltuk. T. azóta is szorgalmasan edz az online változattal. Hehe, azt hiszi, meg tud verni…