Mihez kezdjünk az összerakott kirakónkkal?

Ok, itt állunk, a fáradtságos munkával, hetek alatt összerakott kirakónkkal, csodálatos módon minden darab megvan, egyet sem evett meg a hörcsög, vitt el a mütyürlopó manó, szóval kész a mű, elfoglalja az egész ebédlőasztalt. Mihez is kezdjünk vele?

Szétszedjük és vissza a dobozba? Fenét, nem azért küzdöttünk vele ennyit! Vegyünk egy asztal méretű üveglapot, tegyük rá a kirakóra? Gyerekkoromban ilyen íróasztalom volt, méretre vágott üveglap volt a tetején, mindenféle képeket tettem alá, verseket, dalszövegeket, tanulandó vázlatokat, préselt virágot, jó volt. Nem rossz, de kissé nehézkes, meg hát akkor mihez kezdünk a  következővel?

A puzzle mégiscsak egy kép, jó esetben szép is, a legcélszerűbb helye a fal. Viszont valahogy fixálni kell, ha nem akarjuk darabonként felszögelni. Kereteztessük be! De hogy jutunk el vele a képkeretezőhöz?

Ragasszuk össze! Hála az égnek, már nem kell kartonlapon tapétaragasztóval ügyeskednünk, van sokkal egyszerűbb mód: a speciális kirakóragasztó. Nem újdonság, már 10 éve is lehetett kapni, de még mindig sokan félve nyúlnak hozzá, pedig nagyon jól működő találmány. 

Az első, legfontosabb lépés: tegyünk valamit a kirakó alá. Újságpapírt, nagy kartont, fóliát, bármit, amihez nem baj, ha hozzáragad, és le  tudjuk vágni a széleit. Nekem a sütőpapír vált be: nagy darab, tehát kb. 2 csík elég egy 1500-as kirakó alá, esélye nincs átázni, és a legkisebb a valószínűsége, hogy hozzáragad a ragasztó.

Ezután tekerjük le a ragasztó kupakját, és egyenletesen kenjük be vele a kirakó felületét. Ha sokat akarunk rákenni, akkor egyszerűbb, ha levesszük a szivacsot, öntjük, és kézzel tapicskoljuk  szét, ha jobban bízunk a ragasztóban, akkor pöttyöket nyomunk a kirakóra (Oda kell nyomni a szivacsos fejet a felületre, akkor jön belőle. Amíg én erre rájöttem!…) és szivaccsal szétkenjük. Sarkokra, szélekre több ragasztót tegyünk. Olyan lesz, mint a  képen: mintha tejföllel kennénk össze fáradtságos munkánk eredményét, de nem kell megijedni, egy órán belül megszárad, és tökéletesen átlátszó lesz. Ez a kép egyébként tökéletesen illusztrálja, milyen az, amikor túl sok ragasztót használunk, az itt használt mennyiség fele is bőven elég, úgy is kipróbáltam már. Abszolút lehet hagyatkozni a gyártóra, aki 4 darab 1000 darabosra ajánl egy flakonnal.

Itt már szárad a ragasztó, ha nem kétszeres mennyiség lenne, már megszáradt volna. Sebaj, így is tökéletes, egyenletes lesz a felülete, semmi olyan dudor, mint amikor a lakkot viszem túlzásba.

Ha megszáradt, ellenőrizzük, hogy mindenhová elég ragasztó jutott-e, az esetleges laza részekre kenjünk még. Ha ez is megszáradt, felemelhetjük a kirakót,  igyekezzünk megszabadítani a hátára tapadt cafrangoktól, és felszögelhetjük a lambériára vagy felrajzszögezhetjük a gipszkartonra. Gyurmaragasztóval ne ragasszuk szekrényajtóra, nem tartja meg a súlyát, leesik, és betörik a sarokelem sarka. (Tapasztalat.) Ha téglafalunk van, és csupa nő él a házban, nyugodtan felszögelhetjük, de ha férfi is van a háznál, akkor ugye szög+téglafal kombó kilőve, a kirakó majd stabilan fel lesz tiplizve-fúrva a falra, de addig nyugodtan elvihetjük bekereteztetni, a szállítást is bírja. Sőt, még azt is, amikor satufékeznem kellett, és lerepült a hátsó ülésről.

A fenti kirakó 2000 darabos, 2010 karácsonyán raktuk össze, ragasztottuk össze és tipliztük fel a falra. A másik, amit megdobált a sors, itt van az irodában felrajzszögelve, pont velem szemben. Naná, hogy Jack Sparrow!

Ilyen:

 

Ez pedig a rajzszög a sarkában közelről:

 

Itt lehet hozzászólni !